Most ez neked tél? Ez a szellő szerinted tél? Tudod te, hogy régen milyen telek voltak? Ez ahhoz képest tavasz.

Azelőtt eleve rendesSen elkülönültek az évszakok, nem úgy mint most. Télen hideg volt, meg nagy hó, meg hát persze mi is máshogy bírtuk, mint a maiak. 4-5 fok hidegben még klottgatyában kimentünk retyóra, hát nem mondom, hogy nem fáztunk, de kibírtuk, ki kellett bírnunk.

Termopulóver, űrhajóskabát, hőtartó bakKancs, mi? Öregapád téli kapcát vett a gumicsizma alá, aztán ha már azt se bírta, legfeljebb felrakta a kalucsnit is, egyszer se láttam fázni. Mhhiii? Hogy örülni meg szomorkodni se láttam, hát nehéz ember volt, az igaz. De nem kell addig visszamenni, itt vagyok én. Amikor 18 évesen bevonultunk, nem kérdezték ám, hogy akarok-e kimenni a -20-ba őrségbe! És azért az még katonaság volt, hadban álltunk az Amerikával. Jó, hát hidegháború, az is háború. Amikor kimentem a bódé mellé mutrázni, elmondom neked, kopogott a havon, mire leért, igen, megfagyott. Meg amikor a Csupi bácsival vadkempingeztünk Erdélybe. Olyan messze voltunk fenn a Havasokban, fiam, hogy onnan már látszott a román határ is! Sátrunk se volt, csak kerestünk valami szélvédett helyet, aztán a hóra raktuk a hálózsákot közvetlenül. Olyan pálinkát meg szeretetet kaptunk az ottaniaktól, hogy eszünkbe se jutott fázni.

Meg voltak itthon is olyan havak, hogy napokig se ki, se be! Tankkal akarták hozni a kenyeret, de az is elakadt! Lajtoskocsit kötöttek a tankra, de befagyott a víz, olyan mesélte, akinek elhiszem. Persze nem estünk pánikba, összeraktuk a szomszédokkal, ami otthon volt, és beosztással kivártuk, hogy kimentsenek. Azóta se ettem olyan sült szalonnát, mint amit ott sütöttünk a sparhelt szélén a Kovács néninél, nyugodjon békébe.

Úgyhogy ne nyavajogj ítt nekem a huzatra, kibírod ezt a fél órát, legalább nem marad benn a füst. Erre meg tekerek még hangot, lófaszt se hallani.