Azelőtt

Csirkemellsonka, aszpikos felvágott, bonzsúr krém? Az, meg paradicsom februárban, zsírszegény sajt, tofu, magos mustár, az a izé bogyótok, oliva, meg még a halál fasza is! Zsömléből meg a hat magos, meg a wellnesszes. Tudod milyen egy rendes szendvics, öcsém? Szál kalbász, fehér kenyér meg hagyma. Bicskázhatod is végettem, de a férfiak harapják mindegyiket, érted? Igen, a kenyeret is, nem vagyok én a koronaherceg, hogy törjem. A kasza nyele törje a kezedet, ne te a kenyeret.

Húzod itt nekem az orrodat, thhe?! Neked semmi sem elég, mindent leszarozol, 27-én meg veled nyit a pláza, ahogy fintorogva visszacserélsz mindent! Jó dolgotokban ez lett a hobbitok, a szarozás az.

Ezt nézitek? Ezt a szart, komolyan? A harsogó műsorvezetést meg ezeket a furcsa ruhákat. Höjj, de kirakta a kannáit ez a vörös, várjá kicsit. Miket? Miket keresnek? Tehetségeket, persze. Nekem te ne magyarázd el, kik a tehetségek, én még láttam zseniket színpadon, apafej.

Szolárium, bronzárium, csőcsere, turbószolárium. "Nyári színek télen" szlogen, tényleg mindent elhisztek? Hogy így kell, ha ez jön a tévéből? Zöldre sütitek magatokat karácsonyra, nyaraláskor a Balatonon meg kifakultok a napon.

Hanyas vagy, te disznó? Blokkolnám? Milyen Péter? Ez a humoros neked? Háromezer liter oxigén, aztán röhögtök a más nyomorán? Mi még vicceken nevettünk, nem a bazmegoláson. A Latyi meg a Kiskabos olyan kabarét csináltak, amivel világhíresek lehettek volna, ha nem ide születnek!

DuNaszínház, sztendapolás, ne nézz Jock, mert bepörgök, meghalljátok és szavaljátok az egészet, mint normálisék a Talpra Magyart! A régi nagyok még tudták, hogy hogy kell kabarét csinálni, egy-egy szilveszteri Sas kabaré odaültette az egyetlen tévé elé az egész családot, a végén - szó szerint mondom - megtapsoltuk az előadást. Ne börizzél itt nekem, te! Az még a szó eredeti értelmében vett előadás volt, nyakkendőt kötött még az ügyelő is, mert ünnep volt. A kultúra meg a szórakozás ünnepe.

Emiatt az emberek is másabbak voltak ám! Szórakoztatni is felelősség, és ezt azelőtt tudták a művészek is, egy Puskás Öcsinek jobb humora volt egyedül, mint ezeknek a ti sztárjaitoknak együttvéve, pedig neki ugye nem is ez volt a szakmája, emellett még tízből tizenegyszer rúgta oda, ahova akarta! Kiviszlek holnap a Honvéd stadionba, ott a Satya bácsi olyanokat fog sztorizni azokból az időkből, hogy aztán lesz mit mesélni a haveroknak. Végettem a jutóbra is feltöltheted, legalább nem csak a mocsok terjed ezen a háromgén.

Na, de amit a legelején akartam, segíts már átvenni ezeket a régi Hofi VHS-eket, új tévé lesz karácsonyra, mégis csak rendes felbontásban legyenek meg.

Most ez neked tél? Ez a szellő szerinted tél? Tudod te, hogy régen milyen telek voltak? Ez ahhoz képest tavasz.

Azelőtt eleve rendesSen elkülönültek az évszakok, nem úgy mint most. Télen hideg volt, meg nagy hó, meg hát persze mi is máshogy bírtuk, mint a maiak. 4-5 fok hidegben még klottgatyában kimentünk retyóra, hát nem mondom, hogy nem fáztunk, de kibírtuk, ki kellett bírnunk.

Termopulóver, űrhajóskabát, hőtartó bakKancs, mi? Öregapád téli kapcát vett a gumicsizma alá, aztán ha már azt se bírta, legfeljebb felrakta a kalucsnit is, egyszer se láttam fázni. Mhhiii? Hogy örülni meg szomorkodni se láttam, hát nehéz ember volt, az igaz. De nem kell addig visszamenni, itt vagyok én. Amikor 18 évesen bevonultunk, nem kérdezték ám, hogy akarok-e kimenni a -20-ba őrségbe! És azért az még katonaság volt, hadban álltunk az Amerikával. Jó, hát hidegháború, az is háború. Amikor kimentem a bódé mellé mutrázni, elmondom neked, kopogott a havon, mire leért, igen, megfagyott. Meg amikor a Csupi bácsival vadkempingeztünk Erdélybe. Olyan messze voltunk fenn a Havasokban, fiam, hogy onnan már látszott a román határ is! Sátrunk se volt, csak kerestünk valami szélvédett helyet, aztán a hóra raktuk a hálózsákot közvetlenül. Olyan pálinkát meg szeretetet kaptunk az ottaniaktól, hogy eszünkbe se jutott fázni.

Meg voltak itthon is olyan havak, hogy napokig se ki, se be! Tankkal akarták hozni a kenyeret, de az is elakadt! Lajtoskocsit kötöttek a tankra, de befagyott a víz, olyan mesélte, akinek elhiszem. Persze nem estünk pánikba, összeraktuk a szomszédokkal, ami otthon volt, és beosztással kivártuk, hogy kimentsenek. Azóta se ettem olyan sült szalonnát, mint amit ott sütöttünk a sparhelt szélén a Kovács néninél, nyugodjon békébe.

Úgyhogy ne nyavajogj ítt nekem a huzatra, kibírod ezt a fél órát, legalább nem marad benn a füst. Erre meg tekerek még hangot, lófaszt se hallani.

Lehalt a 3G? Tényleg most ez a legnagyobb problémánk? Hát ez számít? Régen nem volt három gé, mégis milyen jól megvoltunk, sőt, mit ne mondjak, jobb is volt anélkül.

Azelőtt hétfőn adásszünet volt a tévében, az megvan még? Az sem véletlen ám, édesapám, mi úgy hívtuk, gyerekcsináló nap, ha érted, hogy mondom. Megadták a lehetőséget, hogy találkozzanak egymással az emberek, hogy elmenjenek vacsorázni, vagy tekézni egyet. Mi? Hogy hétfőn zárva voltak az éttermek? Meg a lónak a faszát, és ha igen, akkor is mi van? Aki akart, talált magának helyet, ne kekeckedj állandóan. A mi időnkben még figyeltünk egymásra, törődtünk egymással, nem egész héten csak a Mekdonálc, hétvégente meg ájulásig ivás.

Igaz, hogy nem volt háromgé, telefon is csak egyeseknél, mégis mindenki elért, aki akart, azt elmondom neked! FÖlnőttünk internet nélkül is, nem is akárhogy, ami nem öl meg, az megerősít, nem-e? Otthon nem volt telefon, ha valaki annyira keresett, tudta a szomszéd Feri bátyádék számát, azoknak volt egy ikerjük, azt hívta az egész gang. A Feri bácsi egy idő után ilyen kis büfét nyitott a hallban a telefon mellett, azt ott mindenkit elértek a rokonok. A melóhelyen is mindenki tudta a számomat, hívták a központot, fel lett kapcsolva a Jutkához, ő meg szólt nekem, megbeszéltük 5 tőmondatban a találkozót, a lényeg meg a személyes kapcsolat volt, apafej. Azon kívül meg mihez kellett telefon? Semmihez. Mer ha nem otthon vagyok, meg nem a gyárba vagyok, akkor az utcán vagyok, megyek egyikből a másikba, ott engem ne zargassanak, úgyse tudok semmit elintézni, hát nem? De.

Nyomkodjátok a készüléketeket, etetitek az agyrákot, de az a kisebb baj, eltávolodtok egymástól, az a probléma! Az egész olyan személytelen lesz, hát mit tudsz te róluk? Semmit. Mi? Hogy sokkal többet mint, gondolnám? Hát meg egy picsát, kisfiam, aztat. Én anyádat 40 éve ismerem, 17 évesen találkoztunk a bálban, ismered, meséltük már biztos, elhívtam másnap vacsorázni, azóta sülve-főve együtt vagyunk. Ez az ismerés, nem az, hogy izélitek azt az iwiwet vagy bánom is én mit. Jóvan, persze, tudom, hogy én is oda töltöttem a horvát képeket, de csak mer egyszerűbb volt, ne forgasd ki a szavaimat!

Le kÖll szarni a 3G-t, menjetek ki a szabadba, menjetek kocsmázni, vagy csak kúrjatok, mint a nyulak. Na, tényleg, van valakid? Na itt egy egomi látkép, öcsécském, ne mondd, hogy szar alak vagyok, igyatok egyet az én egészségemre is!